Neumann GTK büszkeségei

2025-12-03 09:49

Útnak indítjuk a Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Karának új sorozatát, amelyben a GTK büszkeségeit mutatjuk be – azokat a hallgatókat, akik tanulmányaik mellett valami különlegeset tesznek hozzá közösségünkhöz. 

Első történetünk főszereplője Németh Amina, Pénzügy és Számvitel szakos hallgatónk, aki a számok világát a költészet finomságával egészíti ki: tanulmányai mellett verseket ír.

Olvassák Önök is szeretettel Aminával készült interjúnkat!

1. Hogyan mutatnád be magad néhány mondatban azoknak, akik még nem ismernek?

Kezdésként mindig ez a kérdés a legnehezebb számomra egy interjú vagy egy könyvbemutató alatt. A legtöbb témáról gördülékenyen tudok beszélni, de amikor néhány mondatban kellene bemutatnom magam, valahogy sosem találom elég kifejezőnek. Éppen ezért most merítek pár gondolatot a legutóbb megjelent kötetem előszavából, kendőzetlenül. Hatéves koromig a tanyánkon cseperedtem, ahová a mai napig szeretettel visszajárok meglátogatni az édesapámat és a mamámat. Egész egyszerűen minden onnan indult, főleg, hogy a költői vénát az apai nagyapámtól örököltem, ugyanis ő kiváló versíró volt. Ezért is érzem küldetésnek, hogy azt, amit ő elkezdett, én tovább vigyem és befejezzem. 

Ami biztos, hogy én volnék az, aki mindig kilógott a sorból. Néha tettem is azért, hogy kilógjak, és nekem úgyis jó volt, néha pedig csak úgy hozta az élet. Az tény, hogy minden időszakban, minden társaságban én voltam a legmegosztóbb személyiség. Viszont azért van olyan is, amit szeretek magamban. Például, hogy én a két véglet embere vagyok. Vagy nagyon szeretnek, vagy ki nem állhatnak. Én ezt vállalom, hiszen a személyiségem gyakran túl őszinte és nyers. Szilárd a kapcsolatom a realitással, így én vagyok az, akinek csak egy-két őszinte barátja van, ők viszont nagybetűs igaziak, és nekem ez éppen tökéletesen elég. 

  2. Mikor és hogyan kezdődött nálad az írás iránti érdeklődés?

Már nem emlékszem, mikor írtam meg az első versemet, de ami biztos, az az, hogy több, mint tíz éve az írás a szenvedélyem. Már kisgyerekként is azokról írtam, akiket szeretek. Azt nagyon sajnálom, hogy az első verseimet nem őriztem meg, miért is tettem volna, hiszen akkor még csak néha-néha ,,firkálgattam”. A versírás sokáig szünetelt nálam, nem érezhettem még a szavak súlyát. Amikor újra rám találtak a versek, azok még mindig nem olyan írások voltak, amikre szívből büszke lennék. Az első szerelem viszont minden falat áttört és úgy elkezdtem írni, mintha muszáj volna. Akkor jöttem rá, hogy az én ,,területem” a szenvedély, a család, a barátok és a különböző érzések. A 2019-es év igazán eseménydús volt, hiszen akkor jelent meg az első kicsi verseskötetem, amiben még igencsak ,,gyakorló” versek találhatóak, de akkor és ott nekem az hatalmas büszkeség volt 15 évesen. Ugyanez év nyarán hoztam létre a verses oldalamat a Facebookon, aminek az Aminka költ nevet adtam. Az Irodalmi Rádió blogszerzője lettem, majd ,,Az év diák költője” pályázaton dobogós helyen végeztem az országban. Az Irodalmi Rádió több antológiájában megtalálhatók a verseim, például az ,,Életünk és ihletünk a COVID-19 idején” c. könyvben a ,,Maradj szépen otthon” versemet a kategória nyertesének választották. Ez a vers volt, ami igazán motiválttá tett, mert ez volt az első olyan alkotásom, ami a publikálás után rövid idő alatt elérte a tízezres olvasottságot. Onnantól éreztem, hogy talán mégis kíváncsiak az emberek a versekbe szőtt gondolataimra. Ez akkor, tizenöt-tizenhat évesen egy hatalmas dolognak számított nekem. Azóta szinte folyamatosan írogatok, s mivel az első kötetem limitált példányszámban jelent meg és sokaknak nem jutott, így fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy megírjam a Rímterápiát, amit 2023. decemberében adtak ki.

 3. Miért pont a Gazdaságtudományi Kart választottad? Mi vonzott ebben a területben?

Alapvetően én egy nagyon humán beállítottságú embernek tartom magam, ezért is különös, hogy én mégis a számok világát választottam. Első egyetemi tanulmányaimat az ELTE Tanárképző Központjában kezdtem meg magyar nyelv és irodalom – történelem szakon. Nagyon sokat tett hozzám ez az időszak, de útközben rájöttem, hogy bár szeretem a humán területeket, mégsem mozdítottak ki igazán a komfortzónámból. Kevés volt a kihívás számomra, nem igazán ösztönzött a fejlődésre. Ekkor kezdtem egyre inkább a számok és a rendszerszintű gondolkodás világa felé fordulni. Még a gondolat ,,melegében” beiratkoztam egy vállalkozói mérlegképes könyvelő képzésre, ekkor szerettem bele a számvitel bonyolult világába. Mindeközben bérszámfejtő végzettséget is szereztem. Egyre erősebben körvonalazódott bennem, hogy ezt szeretném hosszútávon is professzionális szinten művelni, emiatt döntöttem úgy, hogy a Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Karát választom, ahol mindezt egy stabil, egyetemi keretben tudom tovább építeni. Azóta a tanulmányaimat párhuzamosan végeztem egészen eddig, hiszen pár nappal ezelőtt fejeztem be sikeresen a mérlegképes könyvelői képzésemet. A hosszútávú célom nem feltétlen csak a könyvelésben rejlik, sokkal inkább szeretném az eddig megszerzett számviteli tudásomat magasabb szintre emelni, valamint továbbra is tartom magam ahhoz, hogy előbb-utóbb megízlelem a tanítás örömeit is.

 4. Hogyan fér meg egymás mellett a gazdaságtudományok racionalitása és a költészet érzelmi világa?

Jelenleg egyre nehezebben, bár igyekszem lassan megtalálni az egyensúlyt. Az utóbbi időkben egyáltalán nem tudtam alkotni, mert túlságosan legfoglaltak a kötelezettségeim. Bevallom, nem kicsit terheltem magam túl a párhuzamos tanulmányokkal, ezáltal nem igazán tudtam ihletet meríteni semmiből. A következő időszakokban azért igyekszem majd valami újjal is előrukkolni az olvasóimnak.

 5. Mit gondolnak a kortársaid – meglepi őket, hogy a gazdasági tanulmányok mellett versesköteted is megjelent?

Eddig két kötetem jelent meg, mindkettő még a gazdasági tanulmányaim megkezdése előtt látta meg a napvilágot. Úgy gondolom, hogy nem az lepi meg a kortársaimat, hogy közgázosként van verseskötetem, hanem alapjában az, hogy van. Az én korosztályomban nem túl gyakori a költészet iránti lelkesedés, amit érthetőnek is tartok, hiszen mindenki másban találja meg az inspirációját. Talán ezért is kötődöm jobban ehhez a világhoz, mert számomra ez még különlegesebbé teszi az énképemet, ebben találom meg a saját hangomat. Sosem vártam el egyik kortársamtól sem, hogy feltétlenül azonosuljon ezzel, viszont így, hogy most kiderült, hogy én verseket írok, gyakrabban tapasztalom a csillogó szemeket, ahogy kérdezik, hogy ,,Neked tényleg vannak versesköteteid?” Ez őszintén, nagyon-nagyon jól esik. Ahogy az is, hogy azért akad egy-két olyan korom béli is, aki szívesen olvasgatja a verseimet. 

 6. Mesélnél a könyvedről? Milyen témákat, hangulatokat jár körül?

Nagyon sokáig csak verseket írtam, azonban az idő múlásával egyre jobban magaménak éreztem a hosszabb irományokat is, így döntöttem el, hogy az új könyvem (ami most már annyira nem új) nem csak egy szimpla verseskötet lesz. Sokkal inkább egy olyan művészi, újra gondolt, nem mindennapi szerzemény, ami egy képzeletbeli verses terápia nálam. A címén egy egész éjszakán át gondolkodtam, de úgy vélem, megérte fent gubbasztanom, hiszen ez adta meg igazán kötetem értelmét. A terápia szó abból fakad, hogy a könyv elolvasása közben próbálom azt versekben átadni az olvasóimnak, amit szimpla szavakkal már nem lehet. Gondosan felépítettem a felvezetéstől a tetőponton át a lezárásig. Négy alappillérré osztottam, ugyanis négy témakörbe tudtam kategorizálni a cirka tíz év alatt összegyűlt verseimet. Összeválogattam a témákhoz illő kedvenc, klasszikus idézeteimet, pl. Máraitól, Dsidától, de a Moulin Rouge c. filmből is idéztem benne. Minden témakör előtt olvasható egy felvezető rész, ami sok esetben megmagyarázza az olykor elsőre nem érthető sorokat a versekből. És persze, nem lenne teljes a könyvem a beszédes illusztrációk nélkül sem, ahogy a kedvenc képeim nélkül sem, amik a családomat mutatják be. Mindent nagyon aprólékosan alkottam meg a Rímterápiával kapcsolatban, még a borítón látható címet is én írtam rá a papírra a mellette látható pennával.

Ezúton is szeretném kifejezni a hálámat azoknak az embereknek, akik támogattak, elsősorban a családomnak, barátaimnak és az olvasóimnak, illetve a közreműködőknek: a szerkesztőknek, az illusztrátornak, illetve a fotósoknak.

  7. Hogyan élted meg a pillanatot, amikor a saját kötetedet megláttad a könyvesboltban?

Egy leírhatatlanul páratlan érzés volt. Furcsa kettősség volt bennem: ismerős is volt, hiszen minden sorát én írtam, és egyben idegen is, hiszen már nem csak az enyém volt, hanem már úton volt másokhoz is.

 8. Milyen visszajelzéseket kaptál eddig az olvasóktól?

Eddig abszolút csak pozitív visszajelzést kaptam, aminek elmondhatatlanul örülök, hiszen igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni a Rímterápiából. Az olvasóimnak írtam, szívvel-lélekkel, őszinteséggel. A legnagyobb elismerés számomra az, hogy a határon túlra is eljutnak a könyveim, emiatt úgy érzem, hogy nem csak keretet adtam a verseimnek, hanem szárnyakat is. 

 9. Tervezel-e újabb kötetet a közeljövőben?

Sokan kérdezték már, de egyelőre nincsen tervben. Ahogy említettem, az elmúlt időszakban nem igazán születtek új versek, így nincs nagyon mit kiadni. Viszont ennek tudatában még inkább azt kérem, hogy az írásaimat és verseimet olvassák olyan szeretettel, mint amilyennel én írtam őket! 

Ezzel kapcsolatban idéznék Radnóti Miklós Tétova ódájából, ami a Rímterápia utolsó oldalán is olvasható…:

,,És holnap az egészet újra kezdem,

mert annyit érek én, amennyit ér a szó

versemben s mert ez addig izgat engem,

míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.”

Köszönjük Amina a lehetőséget, hogy válaszoltál kérdéseinkre.

Fotók: Bőthe Zoltán, Csatai Ede