2026-11-18 14:14
Hogyan fér meg egymás mellett az egyetemi élet, a munka és az élsport? Maglódi Norbert, a Gazdaságtudományi Kar pénzügy és számvitel szakos hallgatója, a Hallgatói Önkormányzat tagja és sikeres dinamikus sportlövő mesél a sportág iránti szenvedélyéről, a versenyek kihívásairól, eddigi sikereiről és arról, hogyan találja meg az egyensúlyt a tanulmányai és a sport között.
1. Hogyan tudod összeegyeztetni az egyetemi tanulmányaidat a rendszeres edzésekkel és versenyekkel?
Szorgalmi időszakban több időm van a sportra, az órarendem alapján tudok időt szakítani az edzésekre. Nagyobb versenyek előtt gyakrabban edzek, olyankor sokkal nehezebb a tanulással összeegyeztetni a sportot. Vizsgaidőszakban, munka mellett ennél is nehezebb, de ha a hétvégén nincs verseny, akkor is ki szoktam menni a lőtérre gyakorolni.
2. Miért választottad a Gazdaságtudományi Kart, és milyen szakra jársz?
Már a középiskolába való jelentkezéskor is érdekelt a közgazdaságtan, ezért jelentkeztem Paksra, az Energetikai Technikumba pénzügyi és számviteli képzésre. Az itt eltöltött évek alatt alaposan megismerhettem ezt a szakmát, és mivel nagyon megtetszett, kérdés sem volt, hogy ilyen irányba szeretnék továbbtanulni. Jelenleg is pénzügy és számvitel szakon vagyok. A Gazdaságtudományi Kart a duális képzés miatt választottam, amit egy remek lehetőségnek tartok, hogy az elméleti tudás mellett szakmai tapasztalatot is szerezhessünk egyetemi tanulmányaink mellett.
3. Mit gondolsz, mi a legfontosabb tulajdonság, amely egy sikeres sportlövőhöz szükséges?
Mindenképp a kiegyensúlyozottságot mondanám. Tudni kell kezelni a gyakorlással járó monotonitást, a versenyeken elért sikereket és kudarcokat. Ez egy magas koncentrációt igénylő, nagy részben mentális sport, ahol a jó teljesítmény érdekében minden pillanatban száz százalékot kell nyújtani. A versenyek során is csak saját magunkra érdemes koncentrálni és az előttünk álló feladatra összpontosítani. Sok-sok év rutinnal és versenyzéssel a hátam mögött mondhatom, hogy a mai napig nehéz ezeket tartani. Olyan, mintha minden versenyen elölről kellene kezdeni, ez nem egy olyan készség, amit egyszer elsajátít az ember, és onnantól le lehet húzni a listáról.
4. Hogyan kezeled a versenyek előtti izgalmat és a nyomást?
A dinamikus lövészet alapjáraton elég nagy adrenalinlöketet képes nyújtani, ugyanis éles fegyverekkel végzünk gyorsasági lövészetet. Ezt még fokozzák a figyelő versenytársak és a versenyhelyzet is. A nyomás kezelésére nekem az vált be, hogy a lehető legtöbbször tettem ki magam ilyen helyzeteknek, így a karrierem elején akár évente 20-25 versenyen is részt vettem. Mostanra sikerült annyi tapasztalatot szereznem, hogy inkább csak egyfajta egészséges izgulás van bennem. Fontos megemlíteni, hogy ezért minden szezonban meg kell küzdeni. Hosszabb kihagyások után a szervezet elszokik az adrenalintól, amit így én is erősebben érzek, ezért főleg a szezon elején jobban szoktam izgulni. A versenyek előtt mindig 80-as és 90-es évekbeli slágereket hallgatok, ami valahogy mindig ellazít, pedig versenynapokon kívül egyáltalán nem hallgatok ilyeneket.
5. Mi volt eddigi sportpályafutásod legnehezebb pillanata?
Egyszer egy országos bajnokság előtt néhány héttel meghibásodott az a fegyver, amivel már évek óta lőttem. Más pisztolyokat egyáltalán nem használtam addig, de akkor kénytelen voltam váltani. Szerencsére tudtunk szerezni egy ugyanolyan típust, amit a kezemhez igazítottunk.
6. Milyen érzés egy versenyen képviselni az egyesületedet vagy akár az országodat?
Az egyesületet már több száz versenyen képviseltem, így ehhez már valamennyire hozzászoktam, de mindig jó érzéssel tölt el, amikor a Kiskőrösi Lövészklubot megemlítik. Idén karrierem során először képviseltem Magyarországot egy nemzetközi versenyen Ausztriában. A verseny során annyira koncentráltam, hogy úgy igazán csak utána realizálódott bennem az egész. Az egész magyar csapat sikeres versenyt tudhat maga mögött, egy nagyon összetartó és pozitív társaság jött össze. Nagyon büszke vagyok rá, hogy magyar színekben versenyezhettem, ráadásul egy aranyérmet is sikerült hazahoznom.
7. Melyik eddigi sporteredményedre vagy a legbüszkébb, és miért?
Mindenképp az első felnőtt országos bajnoki címemet emelném ki. Akkor voltam 17 éves, olyan fiatalon addig senki sem nyert felnőtt bajnoki címet ebben a szakágban. Rengeteg edzés, áldozat és munka volt abban a teljesítményben, amit soha nem fogok elfelejteni.
8. Mikor érezted először, hogy igazán tehetséges vagy ebben a sportban?
Körülbelül egy éve versenyeztem rendszeresen, amikor elkezdtem a felnőttek között is rendszeresen dobogóra kerülni. Olyankor realizálódott bennem, hogy van tehetségem ehhez a sporthoz. Emellett az ország legjobb sportlövőitől is rengeteg pozitív visszajelzést és támogatást kaptam, valamint rengeteget tanultam is tőlük.
9. Mi fogott meg leginkább ebben a sportágban?
A Steel Challenge lövészet egy nagyon összetett sport, rengeteg apróságból, technikai tudásból áll össze egy jó teljesítmény. Nagyon tetszik, hogy minden edzésen és versenyen saját magammal versenyezhetek, és egyértelműen látható a fejlődés, összehasonlíthatóak az eredmények. Ebben a sportban nem lehet szerencsével nyerni, mindig a kitartóbb, a keményebben edző, a koncentráltabb sportoló fog nyerni.
10. Mikor és hogyan találkoztál először a sportlövészettel?
Mindkét szülőm sportlövő, apukám a Kiskőrösi Lövészklub edzője és vezetője, így elég korán, már általános iskolás koromban kipróbáltam a lövészetet. Elképesztően unalmasnak tartottam, így el is mentem inkább focizni, amit 16 éves koromig csináltam. Ezután kezdtem el versenyszerűen a sportlövészetet, csak azért, hogy a mindennapos testnevelésre legyen igazolásom, és ne kelljen bemennem. Én sem hittem volna akkor, hogy egyszer ilyen szinten fogom űzni ezt a sportot, tényleg a sors juttatott el ide.
11. Hogyan mutatkoznál be azoknak, akik még nem ismernek?
Maglódi Norbert vagyok, 22 éves, pénzügy és számvitel szakos hallgató, dinamikus sportlövő, valamint a Hallgatói Önkormányzat tagja. Szabadidőmben szeretek koncertekre járni és focimeccseket nézni.